Mint a mesében...
Fotópályázat Benedek Elek emlékére

«« vissza »»

„Elek apó cimborái”
Háromszéki óvódások mesemondó találkozója
2009. május 26. Kisbacon 

A mesék világa, melyet én bejártam, színekben pompázó világ.”
                                                                                                  Benedek Elek

          Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy mesetarisznya. Ez a mesetarisznya ott gubbasztott a kisbaconi emlékház padlóján, a beszűrődő fény porszemeket táncoltatott, s a Mari-lak hatalmas kőtornácán színes falevél-szőnyeggel hancúrozott a pajkos őszi szél. A mesetarisznya csak sóhajtozott, sóhajtozott, régi idők csodaszép emlékein búslakodott.
          - Ajaj  – gondolta,  az volt a jó világ, amikor Elek Apó a levegőbe röpítette, aztán áthajította a vállán. Telis-tele volt mesével, ott lapult a Furulyás Palkó, a táltos asszony, a juhász báránya, a Csali mese az okos leányt szédítette, a török basa meg Világszép Nádszálkisasszonyt csodálgatta. Mesevilág hamuba sült pogácsa illatával keveredve.
          - Ajaj – gondolta, az volt bizony a jó világ, apóval szekérre ültek, bejárták Háromszék Vármegyét és csak mondták, mondták a meséket.
Mese, mese, fakakas
Bújj a lyukba, ott hallgass.
Kata, Kata két garas
Neked adom, csak hallgass.”
            - még ma is hallja Apóka meleg hangját, s látja, amint a háromszéki kis nebulók      nevetve harapnak bele Elek Apó feledhetetlen ízű piros almáiba.
„Mese, mese, mátka
Fekete madárka,
Úri bunda, kopasz egér
Ugorjon a nyakadba”
- kiáltotta el magát a mesetarisznya, s akkorát ugrott örömében, hogy a festett kredenc is azon nyomban összerezzent.
Hát, miért is gubbasszak hasznavehetetlenül, amikor még a kurta farkú malac is itt túr valahol, Palkó meg egyre csak fújja szépen szóló furulyáját, s a szegény legény éppen az ördög hídján meneget által.
            A mesetarisznya sem volt rest, bepakolta Elek Apó legszebb meséit, s elindult a nagyvilágba, éppen a háromszéki óvódások  mesemondó találkozójára.
           
            Ez a mese is, mint mindenik, a felnőttek szívből jövő ajándéka, mely kilép a mindennapok világából, ráhangolódik a rendkívülire, a csodálatosra. És ha nem is konkrétan, de ott bujkál benne a hagyományőrzés, az értékek átmentése, a felvállalás és az örömszerzés. Tenni, létrehozni a mesék bűvöletében, miközben mélyen bennünk él.
            A sepsiszentgyörgyi Benedek Elek Napközi Otthon immár hatodik esztendeje szervezi meg a háromszéki óvódások mesemondó találkozóját. A seregszemlére a háromszéki módszertani műhelyek mindenike már ősz óta készülődik. Mire az almafák virágba borulnak, Elek apó cimborái már egész mesehegyeken vannak túl, hogy aztán rátaláljanak az igazira és elhozzák Sepsiszentgyörgyre, a mese ünnepére.
            2009-ben, a Benedek Elek Emlékévben a találkozó az író szülőfalujába, Kisbaconba vándorol. A seregszemle lebonyolításában jelentős szerepet vállal a baróti Cimbora Napközi Otthon valamint a kisbaconi és nagybaconi Óvodák. Az idén Benedek Elek meséit nemcsak az óvódások, hanem a pedagógusok is elmondják. A mesemondást követően a résztvevők ellátogatnak az emlékházhoz is. 

Utóirat:
A kisbaconi emlékház padlóján most is ott kuporog a mesetarisznya, szemében még ott fénylik a tavalyi találkozó öröme, szíve tele van boldogsággal. Most is, mint már annyiszor nagyot sóhajt és Elek Apót idézi:
Öreg kandallóban a tűz most is pattog,
Lobognak a lángok,
Mesemondó esték, ti nem változátok.”

 

«« vissza | fel »»